Sokan a kávé szerelmesei közül el sem tudják képzelni tej, vagy tejszín nélkül a feketéjüket. De nem árt óvatosnak lenni a kis dobozos kiszerelésben kapható kávétejszínnel, mert a tejhez közük sincs. Még éghető anyag is van benne, az aluminoszilikát szódium, amelyet azért kevernek bele a kávétejszínben, hogy krémesebb hatást érjenek el.
Az 1950-es években a kávétejszín csak némi cukrot és tejkrémet tartalmazott, ma azonban egy sor növényi olajat, finomított cukorszármazékokat, ízfokozókat és egyéb tartósításhoz szükséges adalékanyagokat használnak fel. Többek között kukoricaszirupot, részben hidrogénezett növényi olajt, tejfehérje származékot (kazein), dipotásszium foszfátot, mono- és diglicerideket, szilicil-aluminátot, szója lecitint, színezékeket tartalmaznak ezek a termékek.
A különböző feldolgozási folyamatokon átmenő cukor terheli a májat, a rákos sejtek előszeretettel táplálkoznak ezzel, és még a szervezet öregedési folyamatait is felgyorsítják. Emellett az egészséges sejtektől a szervezet kénytelen elvonni káliumot, magnéziumot, sót, kalciumot, hogy ellensúlyozni tudja a megnövekedett cukorszint okozta káros következményeket.
A hidrogénezett növényi olajok káros transzzsírokat tartalmaznak, amelyek szívbetegségeket, cukorbajt, és krónikus degeneratív problémákat okozhatnak. Emellett még a szexuális életre is káros hatással vannak, de gyengítik az immunrendszert, növelik a rák kockázatát, és elhízáshoz is vezethetnek.
A kukoricaszirupban is több kémiai adalékanyag van, és szinte minden esetben genetikailag módosított növényekből állítják elő ezt az édesítőszert.
A dipotásszium foszfát egy stabilizáló szer, és akár tüdőgyulladást, akut veseelégtelenséget, szédülést, hányást, fáradságot, a hemoglobin szint megemelkedését okozhatja.
A legjobb, ha tisztán, feketén isszuk a kávét. Megéri kissé keserűen elfogyasztani, mint a sok káros cukorral, és tejszínnel talán finomabbá, ám mérgezőbbé tenni. Forrás
