Nagyon sokan arról álmodoznak, hogy több idejük lesz és végre a nyugdíjas éveikben utazgatni fognak, de lehet még több azoknak a száma, akik arra vágynak, hogy még a nyugdíjkorhatár elérése előtt visszavonulhassanak.Nem lehetetlen ezt megvalósítani.
Sokakban azt számolgatják, hogy mennyit kellene félretenniük a nyugdíjra ahhoz, hogy akkor is fenn tudják majd tartani a jelenlegi életszínvonalukat. Íme egy módszer, amelynek segítségével 20 év múlva még állami segítség nélkül is nyugdíjba mehetsz.
Ehhez elsősorban le kell tisztázni a jövőbeni elvárásainkat és szigorú fegyelemmel kell következetesen félre tenni, de ha betartjuk az alapvető szabályokat, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy kellemesen töltsük nyugdíjas éveinket, abban az esetben, ha hosszú lejáratú, magyar állampapírokba fektetjük a pénzünket
A fent vázolt lehetőség azoknak ideális, akik már túl vannak az életüket érintő nagyobb beruházásokon, tehát nem kell lakást vásárolniuk, vagy félretenniük egyéb nagyobb összegű kiadásra(autó, gyermekek taníttatása). Ezek számítanak olyan akadályoknak, amik meggátolnak minket abban, hogy az előirányzott megtakarítást fegyelmezetten betartsuk.Vegyünk példaként egy 30 éves átlagosnak mondható fővárosi munkavállalót, aki nettó 200 ezer forintos havi jövedelemmel rendelkezik.
Ha a célnak megfelelően szeretne takarékoskodni, akkor ennek az összegnek a negyedét, a kezdeti szakaszban 50 ezer forintot szükséges minden hónapban félretennie ahhoz, hogy 20 év alatt elérhesse a célt, de azért ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet.
Idővel emelkedhet a 150 ezer forintos havi elkölthető összeg, de a kiadásokra csak az infláció szintjével költhet többet, ugyanis a megtakarításba kell fektetnie a reáljövedelem növekedését.
A mostani kamatkörnyezettel aktualizálva a számításokat jól látható, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi 150 ezer forintos életszínvonalat fenntarthassa nyugdíjas éveire, bizony 23 évnyi munkára és folyamatos, fegyelmezett megtakarításra van szükség ahhoz, hogy utána nyugodtan visszavonulhassunk.
Ez nem is tűnik olyan soknak első ránézésre, és természetesen a kedvező kamatkörnyezetre is szükség van ahhoz,hogy megvalósuljon, mert 6,8 százalékos kamatokkal számoltunk hosszú távon. Mégis az jelenti a nehézséget, hogy az életszínvonalunk nem emelkedik a megtakarításunk alatt, mert a mai értéken 150 ezer forintos (nem megtakarításra fordított) jövedelmünket csupán az infláció mértékével megegyező mértékben növeljük fogyasztási célra a későbbiekben is, mert továbbra is megtakarítjuk a reáljövedelem növekményt.
Ha a fenti módon végeztük el a megtakarításokat, akkor a 23. év végére 61,7 millió forintunk gyűlik össze, amelyből majd havonta (mai értéken számolt) 150 ezer forintos jövedelmet vehetünk fel, ami akkor már 247 ezer forintot jelent. Ez természetesen csak akkor lesz így, ha a 23. év után azonnal nyugdíjba vonulunk és csak a felhalmozott összegből élünk tovább.
Abban az esetben, ha tovább dolgozunk és természetesen továbbra is megtakarítunk, akkor kiderül, hogy annál magasabb életszínvonalon élhetünk a visszavonulás után, minél tovább tart a megtakarítási időszakunk. A kivehető reáljövedelmünk is jelentős mértékben, úgymond exponenciálisan nő a felhalmozott tőkének és a kamatos kamatnak köszönhetően.
Abban az esetben ha 32 évre nő a megtakarítási időszak, akkor arra számíthatunk, hogy 300 ezer forintos mai értéken számolt havi jövedelmünk lehet a nyugdíjba vonulásunk után, ami valljuk be nem kis összeg.
Ha megkezdjük a megtakarítást 30 évesen, akkor már 62 évesen mehetünk nyugdíjba, jóval a korhatár elérése előtt, mégis a duplája lehet a jövedelmünk, a munkával töltött évek jövedelméhez viszonyítva. 4,8 százalékos reálkamattal számoltunk a fenti számítások elvégzésénél. Természetesen érdemes megnézni azt is, hogy alacsonyabb reálkamattal számolva mikor tudjuk elérni azt a pontot, amikor biztosítani tudjuk magunknak a jelenlegi életszínvonalunk fenntartásához szükséges jövedelmet. 3 %-os reálkamattal számolva ez 33 év lesz,míg 2 százalékos reálkamattal számolva bizony több mint 40 év lenne.
Más jövedelemszint mellett is működnek a fenti számítások, az a fontos, hogy megtartsuk a fent vázolt arányokat (itt is a jövedelem negyedét tesszük félre). Például 600 ezer forintos havi jövedelem mellett, 150 ezer forintot megtakarítva is csak 23 év múlva vehetünk ki havi 450 ezer forintot (akkori reálértéken).
Aggasztó a jövőkép, ugyanis azzal riogatnak, hogy az állami rendszerből szinte egyáltalán nem kapunk majd jövedelmet, de nyilván az valószínűsíthető, hogy ekkor is hozzájuthatunk majd valamennyi járadékhoz. Ha ezt is számításba vesszük, akkor viszont az sem elképzelhetetlen, hogy lerövidíthetjük a 23 évet és már korábban is nyugodtan, egész magas jövedelemmel nyugodtan visszavonulhatunk.
Természetesen ilyenkor számolni kell azzal, hogy az állami nyugdíj összege jelentősen alacsonyabb lehet a hivatalos korhatár elérése előtti visszavonulás miatt. De ha például csak 60 ezer forintos havi nyugdíjjal számolunk, akkor természetesen csak a 90 ezer forintnak megfelelő szintet kell elérnünk, ezzel pedig nagyjából olyan 18 évnyi megtakarításra van szükségünk.
A fenti példákból tisztán látszik, hogy abban az esetben, ha következetesen és katonás rendben félreteszünk éveken keresztül minden hónapban, akkor sokkal hamarabb szabadulhatunk a munkától, mint a nyugdíjkorhatár. Természetesen ezt egyáltalán nem egyszerű megvalósítani, elsősorban iszonyú sok lemondással jár hosszú éveken keresztül és sok esetben , a váratlan események is áthúzhatják a számításunkat, ugyanakkor a távoli jövőbeni terveket a bizonytalan kamatszint is fenyegeti, ezért elég nehéz hosszú távú pénzügyi terveket megvalósítani.
Ettől függetlenül érdemes nyugdíj célra félretenni, mert ahogy a fenti példából is kiderül, ha a megtakarítást elég korán kezdjük, akkor igencsak szép összeget halmozhatunk fel magunknak. Ráadásul arra is lehetőségünk van mindezek mellett, hogy járadékbiztosítást kössünk magunknak, amelynek segítségével a felhalmozott összegért cserébe jelentős nyugdíjat nyújthat nekünk. Forrás
► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
