Halottnak nyilvánítottak egy beteget, aki egy idő után szomjas lett és vizet kért! Ettől persze a kórházi személyzet ijedt meg...
“Két hete feküdtem már a kórházban, nem épp a fénykoromat éltem. Az egyik este rosszul lettem, és a nővér riasztotta az ügyeletes orvost. Éreztem, hogy egyre vacakabbul vagyok, de még magamnál voltam, amikor a doktornő megjött. Két ujját a nyaki ütőeremhez szorította.” – mesélte el Gyula, akit felkészületlenül ért a hír a következő pillanatban.
“Elbúcsúzhatunk tőle. Vége.” – hangzott el a diagnózis a gyors vizsgálat után, és Gyula néhány pillanatig maga sem tudta eldönteni, hogy él-e még.
“Az orvos elrohant, egy másik sürgős esethez hívták. A nővérek kitolták azt a két beteget, akik még rajtam kívül voltak a szobában, majd rám terítettek egy kék nejlont. Annyit hallottam még, ahogy a doki azt mondja az akkor már magába roskadt édesanyámnak, hogy fésülködjön meg.” – elevenítette fel történetét Gyula, aki ezután még egy órát feküdt az ágyban tetszhalottként.
“Ahogy feküdtem az ágyon, csak annyit éreztem, hogy gyötör a szomjúság. Először csak suttogtam, hogy szomjas vagyok, aztán egyre hangosabban mondtam. Mivel senki nem reagált, felültem az ágyon, és elkurjantottam magam. Egy nővér rohant be a szobába, majd azzal a lendülettel, amellyel érkezett, el is ájult.” – tette még hozzá, és elmondta, hogy esze ágában sincs ügyet csinálni a dologból.
