"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer kislány, akit Ilonának hívtak. Édesapja földműves, édesanyja pedig varrónő volt. 1916-ban született második gyerekként a hatfős családba, abban az évben, amikor az első világháború közepén járt a történelem és bemutatták a Hófehérke című filmet.
A kis Ilona korán megtanulta a nehéz és kemény munka becsületét, sokszor dolgozott a földeken napestig. Szeretet vette körül, kis termete ellenére mindenből kivette a részét. Táncolt a híres szanyi Bokréta Néptánc Együttesben, a népművészet végigkísérte fiatal korát is. Megismerte élete szerelmét. Ekkor mondták neki későbbi férjéről, Istvánról a rosszakarói, hogy „Ilyen rongy emberrel hogy tudsz összeállni?”. Ilona azonban bízott magában és kapcsolatukban, alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Varrónői tehetségét a szanyi babák készítésébe fektette, csodájára jártak kicsik és a nagyok egyaránt, több országba is eljutottak kivételes munkái. Kedvesét, Istvánt a haláláig ápolta, gondozta és halmozta el törődésével. Hite mind a mai napig szilárd, kedves szavai, mesélőkedve és érdeklődő tekintete sokak számára szolgál ajándékként.
Négy gyermeket szült, hét unokája és tizenkét dédunokája csodálja a 100 éves Szabó Istvánné Táp Ilonát. „Az élet iskoláját jártam” - fogalmazott egy alkalommal a nagyszerű Anya, Mama és Dédimama. Olyan „iskola” kitűnő alakja ő, aki örök például szolgálhat a felnövő nemzedék számára kitartása, hite és szeretet adó jelleme által.
Boldog Születésnapot, Dédimama!" Szabó Erik Facebook
