Tavaly nyáron ebédet mertem egy lábosba, forrón, hogy vigyem a kórházba és ne hűljön ki amíg oda nem érek. Véletlenül egy merőkanálnyit ráloccsantottam a még zubogó zsíros levesből a bal kezem fejére. Akinek már volt hasonló tapasztalata, az tudja, hogy milyen fájdalmas.
Hirtelen leöblítettem a csap alatt és benyomtam a lisztes tálba, így rátapadt a liszt az egész felületre.
Egy-két perc múlva éreztem, hogy szűnik a fájdalom és - bár hihetetlen - de öt perc múlva teljesen megszűnt. Körülbelül egy órát tartottam rajta a lisztet, majd kénytelen voltam lemosni, hiszen mennem kellett. Erősen piros volt, de továbbra sem fájt, még csak nem is égett. Nem kötöttem be, hagytam szabadon.
Estére egy barna, érzéketlen réteg képződött rajta (pont olyan volt, mint a bútoron a politúr réteg). Mosdáskor óvhatatlan volt hogy ne érje víz, de nem éreztem semmit, nem hogy fájdalmat, de égető érzést sem.
Másnap mosogattam, végeztem a dolgom mintha mi sem történt volna, a barna védő réteg mindentől megóvta.
Egy hét múlva elkezdett repedezni, majd lassan lekopott, egy darabig még rózsaszínes volt a bőröm, azután semmi nyoma nem maradt az égésnek.
Szeretném, ha ti is tudnátok erről, és tovább adnátok, hiszen sajnos soha nem tudhatjuk, hogy mikor lehet rá szükségünk, ha meg arra gondolok, hogy a gyerekeinkkel is történhet hasonló, jó tudni, hogy hirtelen mit tehetünk! - Lovassy Ilona - Eleink gyógyító tudása, avagy amit már majdnem teljesen elfeledtünk.
